Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYEPŰ [gyepű v. gyepü] főnév -t, -je [e]
  • 1. (népies) Eleven sövény v. tüskével magasan megrakott árokpart, kerítés vmely terület elkülönítésére, elhatárolására, bekerítésére. Sűrű gyepű; átbújik a gyepűn; rendbe hozza a gyepűt. Tüskéből gyepűt rak. □ Régen elpusztult az ősi kert gyepűje, Nem kellett, hogy azt az útas megkerűlje. (Arany János) Alkonyatkor a jegyző gyepűje mellett elsétált néhányszor. (Petelei István) A legény átszökött a gyepűn, bejött a kertbe. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (történettudomány) <A középkori Magyarország határain> lakatlan, járhatatlan, rendsz. erdős, hegyes v. mocsaras terület, mely megnehezítette az ellenség betörését.
  • Szóösszetétel(ek): gyepűkapu; gyepűrendszer.
  • gyepűs.