GYÁSZINDULÓ [sz-i] főnév
Lassú ütemű, rendsz. moll hangnemben írt induló, melyet temetésen szoktak játszani.
Beethoven, Chopin gyászindulója. A temetési menet a gyászinduló hangjaitól kísérve vonult a sír felé. □ Elzongoráztam Beethoven gyászindulóját, aztán lekókadt a fejem. (Gárdonyi Géza) A leghangosabb kurjongatónak is elcsuklott a hangja, a cigány pedig gyászindulóba kezdett. (Ady Endre)