GYERMEK [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (A → gyerek-hez képest amely egyes nyelvjárásokat kivéve köznyelvinek tekinthető , rendsz.
választékos,
hivatalos)
- 1. Még kiskorú, serdületlen személy <a felnőttel ellentétben>. Férfiak, nők, gyermekek; fejlett gyermek; → karon ülő gyermek; → kitett gyermek; nagyocska gyermek; → ostoros gyermek; → ölbe való gyermek; → sikerült gyermek; → talált gyermek; → váltott gyermek; ezt minden gyermek tudja: mindenki t.; nem gyermeknek való; gyermekeket nevel, oktat, tanít; szereti a gyermekeket; jól bánik a gyermekekkel. (szójárás) Kis gyermek, kis gond, nagy gyermek, nagy gond. (szójárás) Kés, villa, olló nem gyermek kezébe való. Szóláshasonlat(ok): ártatlan, mint a ma született gyermek: teljesen ártatlan. □ A gyermek ifjuvá lett S az ifju férfivá. (Petőfi Sándor) Néma gyermek minden kismagyar | s a Nagyvilág nem érti a szavát. (Kosztolányi Dezső) Mint gyermek, aki már pihenni vágyik, | és el is jutott a nyugalmas ágyig
| így kérünk: Ülj le közénk és mesélj. (József Attila) || a. (népies) Fiúgyermek. Eddig csak lányaik voltak, de most végre gyermekük is született. □ Gyertek elő
gyermekek, leányok! (Arany János) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Ifjú, legény. □ Toldi György testvére ez a vitéz gyermek. (Arany János) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) Serdülőkorban levő, hajadon leány. □ Szőke gyermek, kék szemű kökényfa, Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most? (Petőfi Sándor) Mások e szép gyermekek közül "szerencsét csináltak", a hercegnő közvetítése által. (Jókai Mór) || d. jelzői használat(ban) is (régies középfokban, olykor felső fokban is) Olyan fiatal <személy>, hogy szinte még gyermeknek számít. Gyermek vagy te ahhoz; még egészen gyermek: még nagyon fiatal, még nem felnőtt; gyermek hős; gyermek művész. □ Bánkot a jaderai ütközetben
tizenhat évesnél gyermekebbnek alig tehetjük. (Arany János) Csak másfél évvel vagyok gyermekebb, mint ő. (Jókai Mór) || e. Gyerekes gondolkodású, magatartású személy. → Nagy gyermek. □ Felelt a nagy király: "ne légy olyan gyermek; Hogyan vennélek én hitvány közembernek
? (Arany János) Ne legyetek gyermekek, urak! (Jókai Mór)
- 2. (rendsz. birtokos személyraggal) Közvetlen leszármazott <a szülőkhöz való viszonyában>. Házasságon → kívül született gyermek; → kései gyermek; → természetes gyermek; → törvénytelen gyermek; árva gyermek; a gyermek elismerése ←; vkinek a gyermeke; a → szerelem gyermeke; → szíve gyermeke; gyermeke született; → elismer vkit gyermekének; gyermeket → csinál; vki gyermeket → fogan; gyermeket vár v. gyermeke lesz: szülés előtt áll. □ Nincs a teremtésben vesztes, csak én! | nincs árva más több, csak az én gyermekem! (Katona József) Hozzá ne nyulj! e gyermek az enyém; Ki tépi őt el az anyakebelről?! (Madách Imre) Gyermeke születik, s a gyermek szeme színeket vált; olyan mint a tenger. (Ambrus Zoltán) Reátaláltam gyermekemre, | aludj el, édes kedvesem, te, |
tente, tente. (József Attila) || a. A vezetéknévvel megnevezett család gyermeke. A Lakatos gyermek(ek). || b. Közvetlen leszármazottként tekintett (és tartott) személy. Adoptált, fogadott gyermek; → nevelt gyermeke vkinek.
- 3. (birtokos személyraggal) (választékos) Vkinek nem közvetlen leszármazottja; ivadék, utód. (régies, irodalmi nyelvben) Izrael gyermekei: az izraeliták, a zsidók. A Biblia szerint mindnyájan Ádám és Éva gyermekei vagyunk. □ Egy egész városnegyedet bírtak Izrael gyermekei a császárvárosban. (Jókai Mór)
- 4. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben) Vmely természetes közösségbe tartozó, ill. vmely korban élő személy mint a közösség, kor jellemző képviselője. Korának gyermeke: olyan személy, akiben a korra jellemző sajátságok feltűnően megnyilvánulnak; a nép gyermeke; a XVI. sz. gyermeke. □ Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! (Petőfi Sándor) A mai kor gyermekeinek hiába magyaráznók, hogy mi volt az élesztője e nagy politikai gerjedésnek. (Jókai Mór) Rá, mint kisnemes család idealista gyermekére véghetetlen hatást gyakoroltak a szavak. (Móricz Zsigmond) || a. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, költői) Vmiből származó, vmivel kapcsolatban álló személy. □ Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt, | az anyag gyermekei. (József Attila) || b. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, költői) Vmiből nagymértékben részesülő, életsorsában vmitől meghatározott személy. Fájdalom, öröm, szomorúság gyermeke. □ Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke. (Petőfi Sándor)
- 5. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, költői) Vminek következménye, okozata, eredménye. □ Respublica, szabadság gyermeke
, Köszöntelek a távolból előre! (Petőfi Sándor)
- 6. (bizalmas) <Felnőtt megnevezéseként.> Nem → mai gyermek; vén gyermek: gyerekes vénember; jó gyermek az öreg. □ [A vén újságárus] nyájas, emberségtudó, Megadja tituládat
Látszik, nem mái gyermek. (Arany János) || a. <Megszólításként idősebb ember részéről fiatalhoz:> Gyermekem!
- Szólás(ok): meghalt a gyermek, oda a komaság: megszűnt az összetartó kapocs, az érdekközösség s vele a jó viszony is; nevén nevezi a gyermeket: kertelés, szépítgetés nélkül megmond v. kimond vmit; ld. még fürdővíz. Közmondás(ok): gyermek és bolond mindig igazat mond: csak az mondja meg minden körülmények közt az igazat, aki nem tud számolni igazmondása következményével.
- Szóösszetétel(ek): 1. gyermekajkú; gyermekálom; gyermekápolás; gyermekarcú; gyermekbeszéd; gyermekboldogság; gyermekbugyi; gyermekbútor; gyermekcsapat; gyermekcsíny; gyermekcsoport; gyermekelőadás; gyermekemlék; gyermekfantázia; gyermekfelruházás; gyermekfelvétel; gyermekfoglalkoztatás; gyermekfotó; gyermekgondozó; gyermekgyűlölet; gyermekhad; gyermekharisnya; gyermekkedély; gyermekkép; gyermekkereskedelem; gyermekkertésznő; gyermekkéz; gyermekkínzás; gyermekkonfekció; gyermekkönyv; gyermekkötény; gyermekközösség; gyermekláb; gyermeklélek; gyermeklelkű; gyermekméret; gyermekmulattató; gyermekműsor; gyermeknadrág; gyermeknép; gyermeknevelés; gyermeknyafogás; gyermeknyak; gyermeknyöszörgés; gyermekpajtásság; gyermekpótlék; gyermekrádió; gyermekrajz; gyermekremény; gyermekrontás; gyermeksírás; gyermeksokaság; gyermekszám; gyermekszanatórium; gyermekszék; gyermekszem; gyermekszerelem; gyermekszeretet; gyermekszínész; gyermekszínház; gyermekszülés; gyermektábor; gyermektánc; gyermektáplálék; gyermektárs; gyermektársaság; gyermektermészetű; gyermektréfa; gyermektüdő; gyermekvasút; gyermekvédő; gyermekvisítás; gyermekvonat; gyermekzokni; gyermekzsivajgás; 2. cseregyermek; fiúgyermek; ikergyermek; keresztgyermek; kisgyermek; leánygyermek; mostohagyermek.