Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYENGÉD [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] gyöngéd
  • 1. Olyan <személy>, aki más személlyel, ill. vmely tárggyal szemben kíméletes, s kül. a gyengébb, érzékenyebb személy iránt szeretetből fakadó figyelmet, tapintatot tanúsít. Gyengéd anya, férj. □ Tudott meghatóan kedves és gyöngéd is lenni. (Kaffka Margit)
  • 2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <cselekedet, magatartás>. Gyengéd pillantás, szavak, tekintet. □ Gyöngéd szánalommal ölelte magához a szép, törékeny testet. (Babits Mihály) Gyöngéden … ölelte át a fiúcska szép kis fejét. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Szerelmi vonzalomra, viszonyra valló, ilyen kapcsolatot kifejező. Gyengéd kapcsolat; gyengéd kötelék ← fűzi vkihez. Gyengéd szálak fűzik őket egymáshoz. □ Színház után hazakísérte … Margitot, kihez csakugyan gyengéd kötelék fűzte. (Kosztolányi Dezső)
  • 4. (ritka) Finom, törékeny <dolog>. □ A koszorú gyengéd szövedék sokféle virágból. (Vörösmarty Mihály) A hamvas, gyöngéd arcocskát csendesen maga felé fordította. (Krúdy Gyula)