Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Keveset érő, rossz minőségű, silány <dolog>. Hát ez bizony gyarló munka! □ A fordítás igen gyarló. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) Erkölcsileg gyönge, bűnre hajló, esendő <személy>. Gyarló ember. □ Gyarló teremtmény, gyáva gyenge asszony (Vörösmarty Mihály)
3. (költői) Ilyen személyre jellemző <érzés, gondolkodás, képesség>. □ Jaj, mely mocskosnak látszik a mi tisztaságunk, mely gyarlónak a mi erősségünk, ha a Christus tükörébe nézünk! (Pázmány Péter) Fény, hatalom és gyarló szerelem: Lehullt bilincsként, mind mind elmarad. (Tompa Mihály) Így megátalkodni a Bánatban gyarló szívet és Nem béketűrő elmét árul el. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Gyarló ész: szűk korlátok között mozgó, a végső okok felfogására képtelen é.
4. (régies, költői) Testileg erőtlen, gyenge <személy>. □ Öldöklő kezeit gyarló öregekre, fiúkra, És gyámoltalanul maradott hölgyekre vetette. (Vörösmarty Mihály)