Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYALOG határozószó, melléknév és főnév
  • I. határozószó
  • 1. <Csak személyről szólva, járást jelentő igével kapcs.:> saját lábán. Gyalog megyünk ki a határba. Gyalog nem értünk oda idejében. Oda megy, ahova a → király is gyalog jár. □ Csak nem járhatok gyalog. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor) Az életet már megjártam. | Többnyire csak gyalog jártam. (Arany János) Gyalog megy a hivatalba …, pontosan számlálva lépteit. (Babits Mihály) || a. Gyalog nem is lehet vele beszélni: rendkívül elbizakodott, gőgös. || b. (régies) Gyalog száll: leszáll a lóról v. más közlekedési eszközről. □ Gyalog szállván, sebesen néki ment az ellen bástyának. (Faludi Ferenc) Gyalog száll, – paripája Fel s alá nyerít gazdátlan. (Arany János)
  • 2. (bizalmas, tréfás) (Csak úgy) gyalog: pusztán kézzel, eszköz használata nélkül. Adj egy kockacukrot csak úgy gyalog.
  • 3. (ritka) Gyalogsággal, gyalogosokkal. □ Háborgatom Gyalog, hajóval, mindenütt, erősen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • II. melléknév
  • 1. Gyalog járó <személy v. csoport>; gyalogos. Gyalog árus, küldönc, postás; (népies, tréfás) gyalog sátán, szarka: házasságok létrehozásán, nagy kedvvel buzgólkodó nő; gyalog turista. □ [A nászmenetben] következik egy gyalog zenekar. (Gárdonyi Géza) A komendáló asszonyokat híják Debrecenben gyalog szarkának, gyalog sátánnak. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (katonaság, régies) Gyalogos (2). □ Ott volt még a nagymama legkisebb fia, egy gyalog katonatiszt. (Jókai Mór)
  • 3. (ritka) Gyalog (1) megtett. Gyalog utazás. □ Harminc gyalog mérföldre abból [a fizetésből] Kifutja … egy vándor cipó. (Arany János)
  • 4. (régies) Kézzel húzott v. hordott, ill. kezelt. □ [A] murokrépa zöld leveleit … gyalog szecskavágón apróra vagdaltattam. (Vas Gereben)
  • III. főnév -ot, -ja
  • 1. (játék) <Sakkjátékban> az a figura, amely csak előre léphet egyet (az első lépéskor kettőt), s jobbra és balra az átlós irányban szomszédos kockára üt; paraszt. Elvesztett egy gyalogot. Gyalogot áldozott.
  • 2. (régies) Gyalogos katona. □ Az ő hadában gyalog a túlnyomó. (Arany János) Abban az utcában is török nyüzsög. De több a gyalog benne, mint a lovas. (Gárdonyi Géza)
  • Szólás(ok): ld. szekér.
  • Szóösszetétel(ek): gyalogágyú; gyalogállás; gyalogátjáró; gyalogdandár; gyalogfutás; gyaloghad; gyalogkirándulás; gyalogközlekedés; gyalogorsó; gyalogosztag; gyalogpaszuly; gyalogrobot; gyalogrokka; gyalogséta; gyalogsétány; gyalogszázad; gyalogszeder; gyalogtargonca; gyalogtövis; gyalogverseny; gyalogvesztés; gyalogzászlóalj.