GALLY főnév -at, -a, (
régies) galy
Rendsz. vékonyabb faág, gyak. a rajta levő levelekkel együtt.
Száraz gallyat szedett. Levágott egy zöld gallyat a fáról. □ A téglákból a cigányság házakat hevenyészett. Tető helyett gallyal
födte be. (Gárdonyi Géza) Nagy topolyafák gallya hullong gyéren. (Juhász Gyula) Új ember lettem, mintha új galyat hoz | az új tavasz az újuló növényre. (Babits MihályDante-fordítás) || a. (
tájszó,
irodalmi nyelvben) Ág. □ A
fülemüle Ép a közös gallyra üle. (Arany János) Körül a kertben csodamódra Ezer új rózsát szült a gally. (Ady Endre) || b. Gallyfa.
Egy szekér gally. Gallyal fizették a favágást. □ Van, aki szalmával fűti be a kemencét, van, aki az erdőről lopogat gallyat. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): fenyőgally; oltógally.
- gallyas.