GÉMBEREDETT [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en [e]
<Hidegtől> megmerevedett <emberi végtag>.
Melengette gémberedett tagjait. || a. <Görcstől, hosszan tartó mozdulatlanságtól> zsibbadt.
Olyan hosszú ideig kuporgott a sarokban, hogy alig tudta mozdítani gémberedett lábait.