GUZSALY főnév -t, -ok, -a
- 1. (néprajz) A kézi fonáshoz haszn. eszköz, amelynek széles talpon álló, rendsz. leemelhető, vékony rúdjára tekerik rá a megfonni való kendert, lent. A fonó asszony ráül a guzsaly talpára. Hóna alá csapja guzsalyát, és megy a szomszédba fonni. □ Hogy a szelíden érző szép nemet
Guzsalyra
kárhoztatni szokta A férfitörvény, vajjon jól van-e? (Berzsenyi Dániel) És van sikoltás, ha pajkos legény, Meggyújtja a szöszt, a guzsaly nyelén. (Tompa Mihály) [A lány] egész életében rád várt a guzsalya mellett. (Krúdy Gyula)
- 2. (tájszó) Rokka.