GÚNÁR [ú v. u] főnév -t v. (
tájszó) gunarat; -ok v. (
tájszó) gunarak; -ja
A lúd hímje.
Elöl ment a gúnár, utána a többi liba. □ Anyjának húsz szép anyányi libáji valának Egy vén gúnárral. (Fazekas Mihály) A gúnár kiválik a kis csapatból,
s nyakát nyújtogatva támadásra készül. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): gúnárcsőr; gúnármérgű.
- gúnáros.