Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (mértan) Olyan test, amelyet három-, négy- v. sokszögű alaplap és annyi háromszögű, egy csúcsban összefutó oldallap határol, ahány oldalú az alaplap. Egyenes gúla; → ferde gúla; csonka gúla: az alaplappal pár, huzamos Az 1. sz. jelentés 5. sora végén és a 6. sora elején az elválasztott szó helyesen: párhuzamos. síkkal metszett ilyen testnek az alaplap felé eső része; három, négy v. több oldalú gúla; a gúla lapjai, élei, magassága; a gúla felülete, köbtartalma.
2. Ehhez hasonló forma, alakzat, ill. ilyen formájú tárgy, rakás. A kövekből gúlát építenek. □ A törvényszék udvarán fegyverüket gúlákba rakták. (Táncsics Mihály) Az ember hosszú bottal megpiszkálja a halmot. A gúla megindul, s a fa potyog. (Gelléri Andor Endre)
3. (történettudomány) Piramis. □ Mért él a pór? A gúlához követ | Hord az erősnek. (Madách Imre) Nincs senki , | ki ne szeresse stílusod, | gúláidat és Nílusod, | regék regéje, Kairó. (Kosztolányi Dezső)
4. (sport) <Talajtornában> csoportos mutatvány, amelyben néhány tornász a csoport többi tagján vállán v. kezével tartja, s a gúlához (1) hasonló, felfelé keskenyedő alakzatot alkot. A tornavizsga egy gúla bemutatásával végződött.