GRÁNÁTOS [2] főnév -t, -ok, -a, (
népies) granátos (
katonaság,
régies)
- 1. Sajátos egyenruhát, többnyire medvebőrös süveget viselő, magas termetű egyénekből kiválasztott, kézi bombákkal is felszerelt katona. Gyalogos, harcedzett, lovas gránátos; a gránátosok rohama. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint egy gránátos: délceg, daliás, magas termetű. □ Gránátosinkat, szívünk fájdalmára, | Eltéríték Bécsből az olasz nyakára. (Sárosy Gyula) Napóleon gránátosai
az oroszországi mars után is rajongtak császárjukért. (Krúdy Gyula)
- 2. jelzői használat(ban) A gránátosokhoz tartozó, velük kapcs., rájuk jellemző. □ Egy hadnagy hat gránátos közlegény kíséretében lépett börtönömbe. (Táncsics Mihály)
- Szóösszetétel(ek): gránátoscsapat; gránátosfelszerelés; gránátoslaktanya; gránátostermetű.