GŐZÖLÖG tárgyatlan ige (-tem) [e], ..lgött, -jön
<Környezeténél melegebb folyadék, ill. ilyen folyadékot tartalmazó edény v. nedves tárgy, test, anyag> huzamosabban, ill. meg-megújuló hullámokban, gomolyokban gőzt, párát bocsát ki magából, sokáig gőzöl (2).
Gőzölög a fazék; gőzölög a leves. □ Marhahús-darabok hevertek a tálon, s gőzölögtek isteni jó ízzel. (Móricz Zsigmond) A teknő egyik sarkában a még piszkos kifőtt ruha gőzölgött. (Gelléri Andor Endre) || a. (
ritka) <Meleg test, anyag> szemmel láthatóan erősen párolog.
Gőzölög a trágyadomb. □ A lovak fáradtan gőzölögnek. (Jókai Mór) Már csak enyhén gőzölög a föld, a
ködgomolyok utolsó maradványként
szállnak fel. (Nagy Lajos) || b. <Gőz, pára> ide-oda mozogva, gomolyogva emelkedik. □ Fent gőzölögve szállt fel a köd az erdő nedves fáiról. (Kuncz Aladár)
- Igekötős igék: begőzölög; elgőzölög; felgőzölög; kigőzölög.
- gőzölgés; gőzölgő; gőzölögtet.