Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <ember v. emberek csoportja>, aki(k)nek magatartását, modorát a gőg jellemzi; másokat önhitten megvető. Gőgös alak; gőgösen válaszol; gőgösen viselkedik. Szóláshasonlat(ok): olyan gőgös, mintha ő → ültette volna a Fiastyúkot v. mintha ő ← hajtaná a Gönczölszekeret. □ Karácsony előtt meghalt az öreg Telekdy, a gőgös földesúr. (Kaffka Margit) Nem lesz addig igazság, se béke, | mig gőgös Ninive lángja nem csap az égre. (Babits Mihály) || a. Nagyon büszke. Gőgös vmire. □ Előbb arra volt gőgös, hogy nem szeret, most arra látszik büszkülni [= büszkévé lenni], hogy szeret. (Vörösmarty Mihály) Gőgös sziveddel élsz kinokban, Végetlen önzés lakja mélyét. (Reviczky Gyula)
2. Gőgös emberre jellemző, tőle eredő. Gőgös felfuvalkodottság. □ [Anyámon] senki se láthatott bánatot, csak gőgös, hetyke haragja van. (Kaffka Margit)