GÖBÖLY főnév -t, -ök, -e [e] gőböly (
népies,
irodalmi nyelvben)
Levágásra, hizlalásra szánt, ill. fogott szarvasmarha, főként ökör. □ Gazdag legelőkön Visz az út keresztül; ott hever a gőböly. (Petőfi Sándor) A szükséges tartáspénzt
gőbölyökben küldték meg. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): göbölyszállító.
- göbölyös.