Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
GONOSZSÁG [sz-s v. ss; sz-s] főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A gonosz (I. 1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. Alávaló, aljas, állati, ártó, embertelen, feneketlen, kegyetlen, visszataszító gonoszság; a gonoszság uralma. Ki kell irtani minden gonoszságot. □ Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal. (Móricz Zsigmond) || a. Rosszakarat, gonosz indulat. Gonoszság ezt feltételezni; gonoszságból tesz vmit; tele van gonoszsággal. A szeme is gonoszságot árul el. || b. Vkinek, vminek gonosz (12) volta, szándéka. Az emberek gonoszsága; nyelvének, szándékának, tekintetének gonoszsága. Ebből tűnt ki v. ebben mutatkozott meg igazán gonoszsága. □ Szabad a magyar nép lejárt napod német! | S pióca módjára nem szivod a vérét, Megfizette isten gonoszságod bérét. (Petőfi Sándor)
2. Gonosz cselekedet, gonosztett. Gonoszságon töri a fejét; gonoszságra vetemedik. Minden gonoszságra képes. Sok gonoszságot követ el. □ Az ember nem véthet, ha józan, Minden gonoszság hagymázból ered. (Berzsenyi Dániel)