Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GONG főnév -ot, -ja
  • 1. Jeladásra haszn. fémből, főleg bronzból készült, szabadon függő homorú korong, amely ütésre a haranghoz hasonlóan megkondul. Megkoldul a gong. Az ajtó mellé akasztották a gongot. □ Szól a gong. A vacsorára | – Legfőbb szertartás itt, – gyerünk! (Tóth Árpád)
  • 2. (zene) Ehhez hasonló alakú, ázsiai eredetű ütőhangszer; kisebb tamtam.
  • 3. Gongütés. Gong jelezte az előadás kezdetét.