Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki társadalmi érintkezésben, főleg beszédben másokkal (szemben) durván, faragatlanul viselkedik; goromba fickó, ember, férj. Szóláshasonlat(ok): goromba, mint a → pokróc. □ Durva vagy, goromba vagy, mint a pokróc (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen embertől származó, rá jellemző, vele kapcs. <magatartás, megnyilatkozás>. Goromba beszéd, modor, szavak. Gorombán elutasít vkit, vmit; gorombán válaszol vkinek. □ Hangzik által a sövényen Egy goromba szó keményen. (Arany János) Goromba szavak fojtogatták a torkát, de nem tudta őket kimondani. (Babits Mihály) || b. Durva. Ne lökdöss, ne légy olyan goromba!
2. (ritka) Kegyetlen <dolog, jelenség>. □ A goromba élet Jeges zuhannyal önte le. (Arany János)
3. (tájszó) Érdes felületű, durva kidolgozású <tárgy>. Goromba szövet. □ Két nagy terebélyes hársfa között áll egy kis kőből épített fülke; nyitott felét goromba vasrács takarja. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Nagy szemű, ill. nagy darabokból álló <darabos anyag>. Gorombára tör, vág vmit. Gorombára töri a cukrot, sót. De goromba ez a só! Nagyon gorombára vágtad ezt a dohányt.
4. (tájszó) Az egészből kirívó, a megszokottól elütő <jelenség>. Goromba öltésekkel varr. || a. (tájszó) Goromba írás: szokatlanul nagy és esetlen betűkből álló, durva, elnagyolt í. □ Olyan goromba az írás, hogy sötétben is olvashatni. (Jókai Mór)
II. főnév ..bát, ..bája
1. Goromba (1) személy. □ Nézd ezt a gorombát, mondta Ilonka kisasszony. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Vminek a gorombája: vmely anyagnak darabos, durva része, ill. nagyobb darabokból álló halmaza. □ A szibériai csalán rostja finom szövetet ád A gorombájából kötelet fonnak. (Jókai Mór)