GORDONKA főnév ..kát, ..kája
Kb. egy méter magas, hegedű alakú, mély hangszínű vonós hangszer, melyet térd közé fogva, vas lábára állítva szólaltatnak meg; cselló, kisbőgő.
Szépen szól a gordonka; gordonkán játszik. A gordonkának bariton színezetű hangja van. □ Olyan vagyok én ebben a világban, Mint az a gordonka, amelyet láttam Egy szép úri szobában, a sarokban. (Tóth Árpád) A férfi gordonkáján visszazendül A fiatalság fojtott dallama. (Juhász Gyula) || a. Ennek hangja.
A vonósok közül a gordonkát szereti legjobban. Figyeld a gordonkát! || b. E hangszeren való játék; gordonkázás.
Gordonkára: a g. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zenei mű>;
gordonkát gyakorol, tanít.
- Szóösszetétel(ek): gordonkahangverseny; gordonkahúr; gordonkajáték; gordonkaművésznő; gordonkaverseny.