GONDOLKOZÁS főnév -t, (-ok), -a
A gondolkozik igével kifejezett értelmi tevékenység; az a tény, hogy vki (vhogyan) gondolkozik.
Rövid gondolkozás után beleegyezett. Némi gondolkozással megoldotta a példát. || a. Gondolkozás- v. gondolkodásmód.
Egyéni, felületes, furcsa, gyors, józan, kapkodó, különös, maradi gondolkozás. □ Nekem a copftalanság balúl vétetett,
mert az francia gondolkozás jelének vétetett. (Kazinczy Ferenc) Gondolkozása felszínes s az ízlése sem túlságosan finom. (Ambrus Zoltán)
- Szóösszetétel(ek): szabadgondolkozás.
- gondolkozási; gondolkozású.