GESZTUS [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (
választékos)
- 1. Taglejtés, kézmozdulat. Bizalmas, cinkos, heves, suta, ügyetlen gesztus. Egy sértő gesztussal leintette. □ A nyugtalankodó,
majd
győzedelmeskedő asszonyi szív kifejezésére mind volt hangja, gesztusa, sőt arcjátéka is. (Kuncz Aladár) A mellénye alját rántotta meg, a birokra készülő ifjú férfiak ösztönös gesztusával. (Móra Ferenc)
- 2. Vmilyen magatartásra, álláspontra mutató cselekedet, tett, eljárás, megnyilatkozás. Barátságtalan, elhamarkodott, kihívó, sértő gesztus vki részéről. Megdöbbentő gesztus volt ez tőle. Egy nemes gesztussal felajánlotta segítségét. □ Minek a tanács, jóslat, aggodalmak? | Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak. (Ady Endre) Egy egész nemzedék minden kétségbeesett szomjúsága
benne volt ebben a gesztusban. (Babits Mihály)
- gesztusú.