GOMBOSTŰ főnév
Egyik végén kis gömbfejjel ellátott tű; szövet, papír ideiglenes összetűzésére v. vminek ezekre való felerősítésére haszn.
A feslést gombostűvel gyorsan összetűzte. A virágot gombostűvel tűzte a kalapjához. □ Csokoládét vettem, s egy gombostűm maradván ruhámban, azzal irogatám a papirosra verseimet. (Kazinczy Ferenc) Húsába nyomta a gombostűt, gyötörve magát, mint az aszkéták. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben) <Csak néhány szókapcsolatban:> rendkívül csekély értékű v. kicsi tárgy.
Egy gombostűt se vitt el. Annyian voltak, hogy egy gombostűt se lehetett volna leejteni.
- Szóösszetétel(ek): gombostűfej.
- gombostűs; gombostűz.