GOMOLY főnév -t, -ok, -a (rendsz. többes számban)
- 1. (irodalmi nyelvben) A levegőben gömb alakban felfelé hömpölygő légnemű anyag. Hatalmas gomolyokban tör elő a füst. Apró gomolyokban eregette ki a szájából a pipafüstöt. □ Két ellenkező irányból hömpölyög felénk két zivatar. Fekete átlátszatlan gomolyok. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Elemeiben összevissza keveredett csomó, boly, tömeg. □ Mint egy gomolyt láthatni a hadat. (Vörösmarty Mihály) Az ősvilági állatok
egymásra halmozva feküdtek ott rendezetlen gomolyban. (Jókai Mór)
- 3. (irodalmi nyelvben) Az ilyen anyagi v. emberi együttlét jellegzetes alakja. A harcosok egyetlen gomolyba keveredtek. A tömeg hatalmas gomollyá nőtt.
- 4. (növénytan) Répamag.
- Szóösszetétel(ek): füstgomoly; hógomoly.