Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
GOLYHÓ főnév -t, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben, gyak. kedveskedő)
1. Megbocsátható v. megértően nézett együgyűségében, ügyefogyottságában bolondos, bohókás, ill. tudatlan, csacsi ember. Eredj, te golyhó! Az ilyen golyhó semmihez sem ért. || a. (átvitt értelemben) □ Nézem a pöffedt | Holdat Hej, égi testvér, Didergő bolygó, Tüzet keresnél, Vén őszi golyhó? (Tóth Árpád)
2. (népies) Nehézfejű, mafla, kamasz, naiv v. ostoba fiatalember, ill. oktondi kisdiák. Sok baj van ezekkel a golyhókkal. □ Hiába mosolygsz kacér ajkaiddal, dicsőség! csábíts más tapasztalatlan golyhókat kebledre. (Petőfi Sándor) Az öreg diákok kitanították a "golyhókat". (Mikszáth Kálmán)