GOBELIN [goblën v. goblejn] főnév -t, -ek, -je [ë, e]
Kézi szövőszéken készült faliszőnyeg, amely vmit képszerűen ábrázol. □ Egy
méltóságos asszony fogadott és goblenek, metszett tükrök. (Gelléri Andor Endre) || a. Az ezt utánzó olyan kézimunka, melynek ritka szövetére jellegzetes hímző öltéssel színes fonállal vmely kép, jelenet van hímezve. □ Ott ült az öreg báróné
diványpárnára való gobelint hímezve. (Hunyady Sándor)