GLECCSER [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
földrajz)
<A magas hegységekben és a sarkvidékeken> a jéggé összefagyott hónak a lejtőkön, a völgyekben lassan lefelé csúszó hatalmas tömege; jégár.
A Himalája gleccserei. Az expedíció egy gleccseren haladt fölfelé. □ A Habsburgok hidegek, mint a gleccserek. (Mikszáth Kálmán) Milyen zordon és fenséges ma az én zsarnokom!
Mint egy óriási gleccser az orkán csillagtalan éjszakáján! (Ambrus Zoltán)
- Szóösszetétel(ek): gleccserképződés; gleccserkutató; gleccsermalom.