GITTEL [ë] ige -t, -jen [ë]
tárgyas Gittel rögzít, ragaszt vmit.
Az üveges most gitteli az ablakot. || a. tárgyas Gittel kitölt, betöm, beken vmit, vminek a hézagait.
Gitteli a hézagokat, üregeket. Az asztalos gitteli a szekrény ajtaját. || b. (tárgy nélkül) E művelet(ek)et, tevékenység(ek)et végzi.
Az üveges gittel.
- Igekötős igék: begittel; belegittel; körülgittel; meggittel; rágittel.
- gittelés; gittelő; gittelt; gitteltet.