GITÁR főnév -t, -ok, -ja (
zene)
Falemezből készült, lapos fedelű és hátlapú, hosszúkás, legömbölyített, két oldalának közepén enyhén összeszűkülő, karcsú nyakban végződő hangszer, amelynek húrjait ujjal pengetik.
Gitáron játszik; gitárral kíséri énekét; megpendíti a gitárt. □ Rozália
egy víg német dalt énekelt, gitár kísérete mellett. (Mikszáth Kálmán) S elszunnyadóban, hűvös délutánon, |
gémberedő ujja a gitáron. (Juhász Gyula) || a. Ennek hangja.
Az együttesben a gitár kissé érzelmesen hatott. || a. E hangszeren való játék; gitározás.
Gitárt gyakorol, tanít.
- Szóösszetétel(ek): gitárhúr; gitárkíséret.
- gitáros.