GLÉDA főnév (csak -ba, -ban határozóragos alakban) (kissé bizalmas)
Egyenes sor <személyekből, egynemű tárgyakból>; rend. Glédába állít; glédában áll; glédában tart. □ E varázsigére lőn rögtöni elcsendesülés, a fiatalság glédába ül. (Jókai Mór) Glédába kölykek! A gyerekek egy perc alatt orgonasípok rendjébe sorakoztak. (Gárdonyi Géza) Néztem gömbölyű, erős kezét, amellyel glédába tartotta a kártyafigurákat. (Krúdy Gyula)