GERMANIZMUS [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: germanismus is) (nyelvtudomány)
Más nyelvben található és ott idegenszerűnek érzett, a német nyelv sajátos szerkesztésmódjára emlékeztető szóhasználat, szókapcsolat v. nyelvtani szerkezet; németesség. A magyarban régóta harcolunk a germanizmusok ellen. □ [Budai idill.] Hálósipka, ősi virtus, | népi szólás, germanizmus, |
csöndbe foly egymásba által. (Kosztolányi Dezső)