GERJESZT [e-e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e] v. -ni
- 1. (régies, népies) <Tüzet> gyulladásra késztet; szít. Lobogtatja a kötényét, ezzel gerjeszti a tüzet. □ Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. (Berzsenyi Dániel) Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmit gerjeszt vkiben, vmiben v. vmire gerjeszt vkit: úgy hat, viselkedik, cselekszik, hogy vki vmire gerjed (2a). A leány szerelmet gerjeszt a fiú szívében. Szavai haragra gerjesztettek. □ Tegnap ide visszaérkezém a szomorúságnak helyére. Ahol is minden szomorúságra gerjeszt. (Mikes Kelemen) A
panasz Részvevést gerjeszt csak ah de Nem szerelem az! (Vörösmarty Mihály)
- 3. <Elektromos mágneses energiát> létrehoz, előállít, áraszt. Áramot, világosságot gerjeszt.
- Igekötős igék: felgerjeszt; meggerjeszt.
- gerjesztés; gerjesztett; gerjesztő.