GERELY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (történettudomány) 80120 cm hosszú, a végén vascsúccsal ellátott, régen hajító és szúró fegyverként haszn. farúd; dárda, lándzsa. □ Vett sisakot, páncélt, héttollú buzogányt; Kopját is, gerelyt is, mindenféle fegyvert. (Arany János)
- 2. (sport) Elülső végén vas- v. acélhegyű, mintegy 2,5 m hosszú, vékony rúd, amelyet nekifutással vállmagasságból dobnak. Gerelyt dob, hajít, vet: a gerelyhajítás sportját űzi. A gerely hetven méternél ért földet. || a. (bizalmas) Gerelyhajítás. Gerelyben első.
- Szóösszetétel(ek): gerelydobás; gerelyfa; gerelynyél; gerelyrúd; gerelysaru; gerelyvas.