GALÁD melléknév -ul, -abb
Alávaló, becstelen, aljas <személy>.
Galád ember. □ Kedves öcsém, sohase hittem vóna, hogy egy ijen
jó magyar ember: ojan galád, piszok disznó legyen. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó; aljas rosszindulatot kifejező v. abból eredő <magatartás, megnyilatkozás>.
Galád árulás; galád mosoly, tekintet. Galádul becsap valakit. Az ellenség galád terveket szőtt. □ Hárman összefogtatok Hogy velem ily galádul bánjatok. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Galád hírek keringtek a szomolnoki szocietásban [= társaságban]. Azt regélte a lelketlen fáma, hogy egy század bankó nyit ajtót Gabriellánál. (Ady Endre)