Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GÉNIUSZ főnév -t, -ok, -a (régies írva: genius is)
  • 1. (választékos) Lélek, szellem. □ Schillered s Goethéd géniussza lengjen | Véled. (Berzsenyi Dániel)
  • 2. (választékos) Rendkívüli tehetség, lángész. Költői géniusz; Petőfi géniusza. □ Sophocles … nemcsak geniusával parancsolt tiszteletet, hanem személyes tulajdonságaival is hódított. (Péterfy Jenő) || a. (régies) Ihlet, sugallat. □ Genius száll az énekes mellébe, Mely szelíden ömlő dalra hív. (Kölcsey Ferenc)
  • 3. (régies) <Régi (vallásos) hit szerint> az emberen, főleg gyermeken őrködő, őt óvó védőszellem, őrszellem, őrangyal; nemtő. || a. (történettudomány) <Az ókori rómaiak vallása szerint> az a jóságos szellem, aki a fogantatástól kezdve egész életén át védi az embert. || b. (művészettörténet) <A szobrászatban és festészetben> a görög–római mitológiából átvett szárnyas ifjú mint jelképes alak.
  • 4. (választékos) Vmely elvont fogalom (pl. erő, igazság, szépség) megtestesítője. □ Reá a művészet geniusa legforróbb ihletét lehellte. (Jókai Mór)