GEBED [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
tájszó,
irodalmi nyelvben)
<Állat v. durva beszédben ember> döglik, döglőfélben van, nyomorultul elpusztul és holtan megmerevedik.
Holtra gebed: meggebed. □ [A farkas] Gebedve dőlt el a csonthalmokon. (Vörösmarty Mihály) Rugjuk főbe,
Hogy holtra gebedjen. (Arany János)
- Igekötős igék: belégebed; meggebed.
- gebedés; gebedő; gebedt.