Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GÉGE [e] főnév gégét, gégéje [e]
  • 1. Torok v. nyelőcső. → Kiszárad a gégéje. Gégéjén akadt a falat. □ Száraz kút a gégém csapja, Süti a szomjuság napja. (Petőfi Sándor) Lesütött pillákkal átöntöttem az italt a gégémen. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (bonctan) <Embernél, gerinces állatnál> a légcsőnek a garat és a nyelőcső határán levő, porcokból és izmokból álló záró része; a légcső védelmére és hangadásra szolgáló szerv. □ Gégém szűkül, levegőm egyre fogy, | tüdőm zihál. (Babits Mihály) A por macerálja a szemet, kaparja a torkot, súrolja a gégét. (Nagy Lajos)
  • Szóösszetétel(ek): 1. gégebántalom; gégebetegség; gégecső; gégefedő; gégegyógyászat; gégegyulladás; gégemetszés; gégeműtét; gégeorvos; gégeosztály; gégerák; gégesíp; gégesorvadás; gégespecialista; gégetuberkulózis; gégevizenyő; 2. lúdgége.