Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Divatosan öltözködő, jó fellépésű társaságbeli úriember. Előkelő, idősebb, öreg gavallér. Vasárnap délelőtt gavallérok sétálgattak a Váci utcán. □ Ki ellen vét? Nem tudja, hidd el, Mert Werbőcziben arról egy szó sincs, Más könyv pedig nem kell gavallérnak. (Berzsenyi Dániel) S Bécsből itthon voltam, megcsinált [= kész, igazi] gavallér, Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér. (Garay János) [A] gavalléroknak nem kellett a régi cigány, megkövetelték már az új pesti módit. (Kuncz Aladár)
2. Udvarló, lovag (7). Csak úgy nyüzsögtek körülötte a gavallérok. Márta is eljött a gavallérjával. □ Míg csengett, míg pengett nálam a sok tallér, Voltam a dámáknál kedves gavallér. (Csokonai Vitéz Mihály) A sasorrú hölgy lesújtóan végignézte a gyönge gavallért. (Hunyady Sándor)
3. jelzői használat(ban) (Hajlamánál fogva v. adódó helyzetben) költekező, bőkezű, vmely szolgálatot jól megfizető, bőséges borravalót adó <személy, főként férfi>. Gavallér ember. || a. jelzői használat(ban) Ilyen emberre jellemző. Gavallér módon viselkedik, fizet. □ Verjed kovács, verjed soká a patkót, Úgy kapsz tőlem gavallér borravalót. (népköltés)