GÁNCSVETÉS főnév (
ritka)
Az a mozdulat, amellyel vkinek (vminek) gáncsot (1) vetnek, vkit elgáncsolnak.
Alattomos gáncsvetés. Gáncsvetéssel orra buktatta a másik fiút. || a. (
átvitt értelemben) Az a cselekedet, szándék, amellyel vki vkinek az előmenetelét, érvényesülését akadályozza.
Megunta már ellenfeleinek örökös gáncsvetéseit.