GAZDÁLKODÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a gazdálkodik igével kifejezett tevékenység, foglalkozás; az a tény, hogy vki, vmi gazdálkodik.
- 1. Mezőgazdasági termelés, földművelés, állattenyésztés, ill. az ezzel kapcs. tevékenységek összessége. Belterjes, egyéni gazdálkodás; → extenzív gazdálkodás; → intenzív gazdálkodás; konyhakerti, külterjes, nagyüzemi, öntözéses, szövetkezeti, táblás gazdálkodás; vmilyen gazdálkodást folytat. □ Te csak a
paraszti munkákhoz értesz, de az okszerű gazdálkodás
: váltógazdálkodás. (Tolnai Lajos) Tamás tanító
utóda
a gazdálkodásban használt fel bennünket. Mi gyomláltuk a kertjét, sőt a gazdagyerekeket a mezőre is kivitte könnyebb gazdasági munkára. (Móricz Zsigmond)
- 2. (közgazdaságtan) A termelési erőknek, a termelt javak elosztásának és fogyasztásának megszervezése, ill. ennek a társadalmi rendszerre jellemző módja; gazdasági rend(szer). Kapitalista v. tőkés, szocialista gazdálkodás; → természeti gazdálkodás; irányított, kötött, szabad gazdálkodás. || a. <Vmely gazdaságban, üzemben> a termelés, ill. a termelők megszervezése, elosztása. Okszerű, tervszerű, tervszerűtlen gazdálkodás. Az üzemben jövedelmező gazdálkodás folyik. || b. <Háztartásban> az anyagi javak, a jövedelem felhasználása, beosztása. Ésszerű, jó, okos, rossz gazdálkodás. Nincs érzéke a gazdálkodáshoz. || c. (régies) Takarékoskodás. □ Ha a feleségét nem hordta magával, azt gazdálkodásból tette. Az asszonyféle nagyvárosban sokba kerül. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): anyaggazdálkodás; árugazdálkodás; devizagazdálkodás; energiagazdálkodás; erdőgazdálkodás; kertgazdálkodás; készletgazdálkodás; legelőgazdálkodás; magángazdálkodás; munkaerő-gazdálkodás; pénzgazdálkodás; rablógazdálkodás; terménygazdálkodás; tervgazdálkodás; váltógazdálkodás; vízgazdálkodás.
- gazdálkodási.