GAUDIUM főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos, régies)
Hangos derültség, vidámság, nevetés. Nagy gaudiummal fogadták. □ Az ördög elcserélte a fejeiket
S volt nagy gaudium, amíg kiki a maga fejét visszacserélgette. (Jókai Mór) || a. Enyhén gúnyos, kárörvendő nevetés, mulatás vkinek a kárára. A szél lefújta kalapját, a gyerekek nagy gaudiumára. □ Marokkóiak, berberek, tunisziak, szudániak jöttek együtt. Francia vállalkozók szedték össze a tarka, piszkos, néhány sátoralja népet. S hozták valamennyit a nyári Párizs gaudiumára Abd-El-Kaderrel és nagyapjával. (Ady Endre)