GÁDOR főnév -t, -ok, -a (
népies)
- 1. A háztól különállóan épített helyiség boltozott bejárata, ill. előtere. □ A kis lány pince gádorában Ül, csábítás égvén orcájában. (Vörösmarty Mihály)
- 2. Oszlopokkal alátámasztott eresz alatti tér, egyik oldalán nyitott folyosó; tornác. Leült a gádorban. □ Szegény jó anyám
a gádorban pozdorján feküdt. (Táncsics Mihály) Jó Buda Gyöngyvérrel sietett eléjök, | Gádor előtt várta királyi személyök. (Arany János)
- 3. (ritka) Létrán megközelíthető padlásnak a tető síkjából kiugró bejárata.
- Szóösszetétel(ek): 1. gádorajtó; gádoroldal; 2. pincegádor.
- gádoros.