ELSZORUL tárgyatlan ige
Elszorul a melle v.
a lélegzete: mellében szorító, tompa fájdalmat érez, és nehezen lélegzik. □ Lélekzetem mellemen elszorúlt. (Vörösmarty Mihály) Megcsapta a nehéz, kábító bűz
; az ember melle elszorult tőle. (Jókai Mór) Elszorult a lélegzete,
amint a jövőre gondolt. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben)
Elszorul a szíve v. (
régies)
a keble: a) félelem fogja el. □ Az emberek szíve elszorult. Mi fog vajon történni? (Mikszáth Kálmán) Hirtelen megriadt
A szíve elfult, elszorult. (Móricz Zsigmond) b) hirtelen lelki fájdalmat érez, szomorúság fogja el. □ Ilonka
bámult ki az ablakon
s
elszorult a szíve, mikor azt látta, hogy a távozó alakot mind jobban elfedi az esti köd. (Jókai Mór) A szívem szorul el, hogy ilyen valamit kell írnom. (Tolnai Lajos) || b.
Elszorul a torka v.
a hangja: hirtelen nem v. alig tud szóhoz jutni. □ Az ifjú nem tudott mit felelni, a hang elszorult torkában. (Jókai Mór)
- elszorulás; elszoruló; elszorult.