ELSZEGŐDIK tárgyatlan ige
(
népies) <Cselédként v. rendsz. fizikai munkásként> vhol v. vkihez elszerződik; ilyen minőségben szerződéses szolgálatba áll, kötelezően elígérkezik.
Már elszegődtem. Napszámosnak szegődött el egy birtokoshoz. □ Katica elszegődött egy droguistához, tizenötödikére be kellett állnia. (Kosztolányi Dezső) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) Vhová leköti magát, vmihez, vkihez segítően odaáll.
Elszegődik vmely eszméhez. Egy egész életre elszegődött vminek a szolgálatára. □ Ha a balsors csüggedést nem hoz rád, Elszegődik a szerencse hozzád. (Petőfi Sándor)
- elszegődés; elszegődő; elszegődött; elszegődtet.