Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELSIMUL tárgyatlan ige
  • 1. <Kiemelkedés, pl. hullám, ránc, redő stb.> sima, egyenletes felületbe olvadva eltűnik. Elsimulnak arcán a redők. A tó hullámai elsimultak. □ S im csodák csodája! | Elsímul a hab dagálya. (Vörösmarty Mihály) A gazda … amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) <Ilyen kiemelkedéseket mutató felület> egyenetlenségeinek eltűnésével simává lesz. □ Elsímul a víz tükre lenn. (Arany János) Szigorúan összevont szemöldöke … elsimult. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben) <Kellemetlen, zavaró v. botrányos ügy, eset> a nyilvánosság által nem ismert módon elintéződik, megoldódik, nyugvópontra jut. Az ellentétek elsimultak. A botrány végre elsimult. □ Még aznap elsimult minden forrongás. (Mikszáth Kálmán) Az emberek egyszerre … megbocsátók voltak velem szemben! … Minden elsimult egy időre. (Kaffka Margit)
  • elsimulás; elsimuló; elsimult.