ELSŐBBSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
választékos)
Az elsőbb melléknévvel, ill. határozószóval kifejezett helyzet, az az állapot, hogy vki, vmi bizonyos tekintetben, főként minőségben, fontosságban, jogban, kiváltságban más(oka)t megelőz; elsőség.
Övé, őt illeti az elsőbbség; elsőbbsége van vki, vmi fölött; harcol, küzd az elsőbbségért; elsőbbséget ad, biztosít vkinek vmiben; elvitatja vkitől az elsőbbséget; átengedi az elsőbbséget vkinek; elsőbbséget élvez vmiben. A nemzet érdekének elsőbbsége van más kérdések fölött. □ A két rendszer közti elsőbbség
iránt a tudományos világban Európa-szerte
vita folyt. (Kossuth Lajos) Disputált a görög
nemzetének elsőbbsége fölött más barbár nemzetbeliekkel. (Jókai Mór) || a. (
jogtudomány) Az a törvényesen biztosított előnyös helyzet, jogállapot, amelyben egy természetes v. egy jogi személy más természetes v. jogi személlyel szemben van.
Kielégítési elsőbbség; telekkönyvi elsőbbség; elsőbbségben részesül; elsőbbségben részesít vkit; elsőbbséget biztosít vkinek, vminek. Az állami követelések a kielégítéskor elsőbbséget élveznek. || b. (
ritka) Az a tény v. tulajdonság, hogy vki, vmi időrendben előbbi v. első; vminek korábbi volta.
A felfedezés elsőbbségét nem lehet tőle elvitatni.