Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Testrészt kézzel, szorítóeszközzel> egy ponton v. egészében annyira szorít, hogy benne a vérkeringés, ill. a belső szervek működése erősen csökken. Elszorítja a sebesült karját. Fűzővel szorítja el a derekát. || a. Elszorít vmit: <eszköz v. beteges tünet> szorító hatásával a vérkeringést v. vmely belső szerv működését erősen akadályozza, megnehezíti. A gumiharisnya elszorítja az ereket. A görcs elszorította a szívét. □ Úgy tetszék, mintha nyakán a kötél nem szorítaná el minden lélekzetét. (Vörösmarty Mihály) Keble sebesen hullámzott, koronkinti görcsös fuldoklásoktól elszorítva. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Elszorítja a szívét, a keblét vmi: vmely lelkiállapot, ill. az ezt okozó körülmény nyomasztó érzéssel tölt el vkit. Elszorítja szívét a félelem. □ [A csend] elszorította a szívét. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Összeszorít, kis helyre szorít össze. □ A dühös | tenger magát örömmel engedi | egy kis gödörbe elszoríttani, | csak ottan is zúzhassa a hajókat. (Katona József) Egy roppant kődarab úgy elszorítja az utat, hogy mellette elhaladva alig enged két arasznyi tért az utazóknak. (Jókai Mór)