Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELSZALAJT
ELSZALASZT
ELSZÁLL
ELSZÁLLÁSOL
ELSZÁLLINGÓZIK
ELSZÁLLÍT
ELSZÁMLÁL
ELSZÁMOL
ELSZÁMOLÁS
ELSZÁN
ELSZÁNT [1]
ELSZÁNT [2]
ELSZAPORÍT
ELSZAPORODIK
ELSZÁRAD
ELSZÁRMAZIK
ELSZARUSODIK
ELSZAVAL
ELSZED
ELSZÉDÍT

ELSZIGETELT [e-e-ë] melléknév -en, (csak 2–3. jelentésben, ritka) -ebb [e, e]
  • 1. (villamosság) Olyan, amit elszigeteltek (1). Jól elszigetelt vezeték.
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <jelenség, kérdés, ügy>, amelyet önmagában, a hozzá hasonlóktól elkülönítve, a vele egyébként kapcsolatban levőktől teljesen függetlenül tekintenek, vizsgálnak. Ezt az ügyet nem lehet a körülményektől elszigetelten tárgyalni.
  • 3. (átvitt értelemben) Magános, egyedülálló, ritkán előforduló. Elszigetelt eset. □ Ily énekes egyik-másik fejedelmünk udvarában nem elszigetelt jelenség volt. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Olyan <személy, közösség>, aki, amely környezetétől, ill. másoktól (tervszerűen, fokozatosan) el van különítve, életéhez, működéséhez szükséges kapcsolataitól meg van fosztva. A várostól elszigetelt tanya. □ Egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete. (Jókai Mór)
  • elszigeteltség.