ELSZÁRAD tárgyatlan ige
<Élő szervezet> elveszti nedvtartalmát.
Elszárad a virág; elszáradt a fű, a fa; elszáradnak a levelek, a mezők. || a. (
átvitt értelemben,
régies) <Ember, emberi testrész v. állat> teljesen lesoványodik.
Elszárad az arca, a keze. □ Vakká sírja szemét a kedves utánad, S könnye kifogytával maga is elszárad. (Arany János) A gyermek elszáradt, elfonnyadt. (Jókai Mór) || b. (
népies) <Átkozódásokban:>
Száradjon el: kerüljön akasztófára!;
száradjon el a karja, a keze, a lába, a nyelve: bénuljon meg, ne tudja használni! □ Száradjon el a kar, mely őt lefejezte. (Arany János)
- elszáradás; elszáradó; elszáradt.