ELSZOMORODIK tárgyatlan ige
<Vki, ill. szív, lélek> szomorúvá lesz, hirtelen szomorúság fogja el.
Elszomorodott a balsiker miatt. Elszomorodott a szívem, amikor megláttam. □ Én elszomorodva borulok nyakába, S megfürösztöm arcát szemeim könnyével. (Petőfi Sándor) Nevettek kissé. Aztán megint elszomorodtak. (Gárdonyi Géza) || a. (
átvitt értelemben) <Főleg nyári időjárás> nem kívánt módon s láthatólag tartósan borússá válik, esőre áll.
Elszomorodik az idő.
- elszomorodás; elszomorodó; elszomorodott.