ELRÚTÍT tárgyas ige (
választékos)
<Vmely, korábban nem rút dolgot, személyt> vmely dolog, cselekvés, jelenség, történés rúttá tesz, változtat.
A verekedésben kapott seb elrútította az arcát. A rossz szobor odahelyezésével elrútították az épületet. □ Gyönge harmat arcod színét Elrútítnád puskaporral. (Jókai Mór) || a. <Ottlétével, jelenlétével> vmi rúttá tesz, elcsúfít vmit.
Csúnya bibircsók rútítja el arcát. Ez a szobor elrútítja az egész épületet.
- elrútítás; elrútító; elrútított; elrútíttat.